Napjaink egyre extrémebb, viharosabb, szelesebb időjárása minden bizonnyal a globális felmelegedésnek, ez utóbbi pedig a természet pusztításnak köszönhető.
Paradox mód, sokan mégis úgy próbálnak védekezni, hogy nagy kényelmesen kiiktatják az esetleges veszélyforrásokat: tovább pusztítják a természetet!
Nem a fák gyilkolása, hanem gondozása a megoldás! Ebbe, természetesen az is beletartozik, hogy a korhadt, beteg fákat ki kell vágni. De, azért mert egy fa idős, hatalmas, NEM! Sőt! Az öreg, nagy fák lomkoronája nagyobb méretű, és így több oxigént termel, több károsanyagot köt meg, és, nem utolsó sorban: sokkal nagyobb árnyékot ad!
Sok esetben a fák alapos átvizsgálása is megmutatja egészségi állapotukat, de egy hazánkban még kevéssé ismert röntgen szerű szerkezettel nagyon pontos képet lehet kapni a belső állapotukról. Ennek elterjesztése biztos, hogy nem lenne nagyobb kiadás, mint a sok fa kivágása, újratelepítése, és a nagy lombfelületek hiányából fakadó dolgok, pl árnyék: árnyékoló napellenzők, klíma berendezés, levegőtisztítás: légszűrők, illatosítók, és persze végsősoron gyógyszerek költsége.
*************-
Ja! Lazítani se felejtsünk el néha! Előnyösen hat a pszichére, és legalább van idő alaposan átgondolni, mi a helyes. No meg, rá lehet csodálkozni a termsézetre, aminél nincs fantasztikusabb! :o)
***************************************** ****************************
--------------------------------------------------------------------------------------
HA valakinek az én fenti okfejtésem nem lenne eléggé meggyőző:
" Levegőnk állapotát figyelembe véve, a legfontosabb hatásnak a szén-dioxid feldolgozását kell tekinteni. 1 hektár 70—80 éves erdő fennállása alatt 900 tonna szenet von ki a levegőből. Egyetlen fa életműködése alatt 20 millió köbméter levegőt képes kémiailag megtisztítani a szén-dioxidtól. Egy idős fa évi oxigénproduktuma közel 200 kg, vagyis több mint egy ember évi felhasználása. Egy autó évi oxigén-felhasználása 5000 kg, azaz ezt már 30 fa tudná pótolni.
Budapesten a fák és az autók sajátos helycseréjének vagyunk a tanúi. Miközben évente legalább 2000 fa pusztul el, addig évente ennek tízszeresével, azaz 15—20 000 darabbal nő az autók száma. A fiatal, asszimiláló felülettel alig rendelkező fák elültetése ellenére reménytelenül nő az olló, amelynek felső szárát az oxigént fogyasztó, szén-dioxidot termelő kapacitás, míg az alsó szárát az oxigént termelő, szén-dioxidot feldolgozó növényállomány alkotja.
A közlekedési lobbi által bőségesen terjesztett adatok közül mindig kimarad, hogy 1 kg üzemanyag elégetése — amelyhez 17 kg levegő szükséges — 12—14 köbméter szennyezett levegőt produkál. Noha a Worldwatch Institute, valamint a Hedelbergi Környezet- és Jövőkutató Intézet kimutatta, hogy évente 11—15 millió hektár trópusi őserdőt irtanak ki, amely tény már a Föld ökológiai egyensúlyát veszélyezteti, saját hazai tapasztalataink is megteszik a magukét. Kegyetlen emlékeket hagynak maguk után az erdőpusztítással és a városi zöldfelületek könyörtelen beépítésével.
Fizikai folyamatok
A fizikai hatások sokrétűek, szinte tálcán kínált lehetőségek a kedvezőtlen környezeti ártalmak részleges kivédésére.
Elsőként említendő a növények képessége a légszennyező anyagok kiszűrésére. 1 m 2 levélfelület több mint 1 kg szennyezőanyag kiszűrésére képes a vegetációs időszak alatt, ami különösen hatékony, ha a fák és a cserjék forgalmas útvonalak mentén helyezkednek el. A korom, a por és a hozzá kötődő ólom, valamint gáznemű szennyeződések, mint a szén-hidrogének, nitrogén-oxidok, kén-dioxid és a szén-monoxid visszaverődnek a légzőszervek zónájából. Jelenleg kevés helyen működik ez az élő védőfal, mert az utakat kísérő növényzetet úttartozéknak minősítették, ezzel sorsukat a közlekedési szakemberekre bízták.
A növényzet különösen zárt állományban képes a hatékony szűrésre. 1 hektár erdő évente 70—100 tonna szennyezőanyagot közönbösíthet.
A zöldfelületek szerepe kettős, mert egyfelől rajtuk nem keletkezik légszennyezés, másfelől a beépített felületeken előálló szennyezés ellen védelmet nyújtanak. Ezt a védelmi funkciót nem csupán a fák és cserjék töltik be, hanem a pázsitfűfélék is, mert sűrű térállásuk miatt (30-40 ezer szál/m 2 ) nagyobb asszimiláló felülettel rendelkeznek, mint azt gondolnánk.
Így válik érthetővé a környezetvédők azon követelése, hogy 1 négyzetcentiméter zöldfelület se váljon mohó építkezések áldozatává.
A növényzet jelentős szerepet tölt be a klimatikus viszonyok alakításában is. Nyári melegben a növények transpirációja (párolgása) 5—6 fokkal is lehűtheti a környezetet, kellemessé téve a parkokban való tartózkodást. A lehűtött levegő helyet cserél a házakon, utakon felmelegedett, ezért könnyebb levegővel. Az így előidézett fuvallat kifújja a port és egyéb szennyeződést a város levegőjéből. A klímaszabályozás fontos eleme, hogy a növényzet a napfénysugárzás egy részének visszaverésével, más részének hőenergiaként való felhasználásával, valamint az éjszakai visszaverődő sugárzás fékezésével kiegyenlített hőmérsékleti körülményeket teremt.
A fák közismert árnyékhatása is kiszámítható. Figyelmen kívül hagyva a legmagasabb beesési szöget (június 21-én 66 fok) és a legalacsonyabbat (december 21-én 20 fok) átlagosan tangens 48 fok, azaz 1,11 szorzóval kell számolni. Ily módon az 1 hektár parkterületen 90—110 darab 40—60 éves fával számolva, mintegy 35%-os árnyékfelület várható. Ez a nap- és árnyékkedvelők számára egyaránt kedvező arány.
A fizikai folyamatok közül végül, de nem utolsósorban kiemelendő a növények zajvédő funkciója. Kísérletek bizonyítják, hogy a növényzet a betonfalnál is hatékonyabban véd az egészséget károsító zaj ellen. A zajvédő betonfalak a védett oldalon keveset használnak, az utakon viszont a zajt felerősítik, a közlekedők számára jelentve elviselhetetlen megterhelést. Növényzet esetében más helyzet alakul ki, mert nem csupán a levéllemezek rugó-effektusa érvényesül, hanem a levelek közti légrétegek szigetelő, elnyelő hatása is. Zöldterületen az eddigiekhez még hozzászámítandó a levelek zizegéséből származó, úgynevezett elfedő zaj, ami inkább nyugtató, mint terhelő. "
részlet Radó Dezső dr. a Budapesti Városvédő egyesület alelnökének tanulmányából
Lovas Éva. rovata (leva.virtus.hu)
