Pompázatos, és hatalmas, hamar meghódította Európát, és egy hercegnő nevét viseli. A Paulownia tomentosa polgári neve igencsak találó: császárfa
Anna Pavlovna hercegnőről, I. Pál orosz cár lányáról kapta a nevét. A hercegnő később II. Vilmos holland király felesége lett. A királynő tiszteletére, nevének németesítésével (Paulovna) adta a növénynemzetségnek a Paulownia nevet Philipp Franz von Siebold német orvos, Japán-kutató és természettudós, botanikus.
A növény 1834-ban jutotta el Kínából Franciaországba, némi közvetítéssel, ugyanis, bár a fa Kínában honos, magja először Japánból érkezett Franciaországba. A múlt század elején már nálunk is gyakran ültették.
A 15–20 méter magasra megnövő, fa április végén – május elején csodálatos kékes virágköntösbe burkolózik. Ilyenkor lombja még alig van, annál feltűnőbbek virágai, melyek gyűszű alakúak, 6–7 cm-esk, és a vadgesztenyéhez hasonlóan, felálló, kúp alakú fürtökbe rendezettek. Csak éppen ezek a fürtök a gesztenyéének 2-3 szorosára, olyan negyven centisre nőnek! A színe is csodás: lilásrózsan. További érdekesség: az aranylóan barna, nagyméretű, gömbölyded és molyhosan szőrös virágrügyek már ősszel ékesítik a fát.
A császárfa nagyon gyorsan nő, az első években nem ritkán akár 3–5 métert is. Azt tartják róla, hogy őshazájában, ha egy családban lány gyerek született, ilyen fát ültettek, hogy majd abból készítsék a lfelnövekedett lány bűtorait.A növény kedveli a mély, tápanyagban gazdag, laza, jó vízháztartású talajt. A kisebb, rövid ideig tartó szárazságot még elviseli, ám feltétlenül fényt igényel. Igazán jól a szabad területeken fejlődik, teljes pompájában pedig elsősorban magányos faként (szoliter) érvényesül. Levelei is igen dekoratívak, hatalmas, tányérnyi méretűek, szív alakúak.Mai tudományos fajnevét e puhán szőrős levelekről, illetve fiatal hajtásairól kapta a fa, a tomentosa latin elnevezés jelentése ugyanis szőrös, szőrözött.
Melegkedvelő, de megél a mi klímánkon is, ám ültetéskor és fiatalabb korában különösen fontos odafigyelni erre az igényére. Téli takarással és a növény hajtásbeérését elősegítő szeptemberi hajtáscsúcs-visszavágással védekezhetünk a súlyosabb fagyási sérülések ellen. Szigorú teleken a virágbuga-kezdemények is fagykárt szenvedhetnek.
