A rózsa mindig is elismert dísznövény volt, a története közel ötezer éves. A nemesítése majd’ három évszázada elkezdődött. Már a rómaiak is alkalmaztak praktikákat e csodás növény hajtatására.
Például melegvízzel öntözték, hogy gyorsabban bontakozzon ki.
Azok a rózsák, amiket a XVIII. században kezdtek termeszteni, ázsiai eredetűek. A mostani fajták, amelyeknek a száma eléri a 70-80 ezret, az ázsiai és az európai fajták keresztezéséből alakultak ki. Magyarországon komoly hagyománya van a rózsatermesztésnek, különösen a szabadföldi vágott virág termesztésének. A II. világháború előtt Szentendre-Pomáz, Szeged-Szőreg, Hódmezővásárhely, Szentes volt nevezetes rózsatermesztő körzet.
Ki ne ismerné a csodás, bulgár rózsaolajat, esetleg a rózsával, rózsából készített ínyencségeket? De, nem mindegy ám, melyik rózsa! Perzsiában és Bulgáriában a Rosatrigintipetalát termesztették olajáért. ( ismert Kazanlik néven is)
Első írásos emlékei 1689-ből maradtak fenn. A damaszkuszi rózsák közé sorolják, melyeket Kr. E. 1000 környékén már ismertek Számosz szigetén. Színük a hófehértől a bíborig változik. Egyes fajtái egyszer - un. nyári rózsák – mások kétszer is virágoznak – un. őszi damaszkuszi rózsák.
Feltételezik, hogy a Rosa gallica és a Rosa phoenica kereszteződéséből alakult ki.
Akinek van számára elegendő helye, annak érdemes telepítenie a kertjébe, mert külseje és illata is lenyűgöző.
Tulajdonságai: Az olajrózsa csodás, mély rózsaszín szirmú damaszkuszi rózsa, melyet 1700 előtt már termesztettek.
Eléri a két méteres magasságot, és terebélyes bokrot alkot. Ugyan csak egyszer virágzik, de hosszasan, és gazdagon. Hajtásai lehajlanak.
Lovas Éva rovata (lovaseva.virtus.hu)
2009. július 31., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)